A két cím: Mielőtt megismertelek, és Miután elvesztettelek. Írójuk: Jojo Moyes. Olyan alapvető igazságokat boncolgat, mint jogunk van-e megválasztani a halálunk időpontját? A szerelem mindenható-e? Győzhet-e a halál felett? Hogyan lehet újrakezdeni az életünket egy trauma után? Olvassátok a könyvajánlót, és a kiadó jóvoltából szerezzétek meg prerukkról a könyveket!

Mottó:

“– Ez volt életem legjobb hat hónapja – mondtam.
Hosszú csend következett.
– Fura módon, Clark, az enyémnek is.
És akkor, ott, meghasadt a szívem.”

Két könyvről lesz szó, nagyon felkapott, de kevésbé megosztó művekről. Kiadói rukkon mindkettő, ismerjétek meg a kvadriplégiás Will és gondozója, Lou történetét ti is!

Rendkívül nehéz a dolgom, két okból is. Először is mindig szimultán olvasok, 2-3-4 könyvet. Aztán persze időről időre előlép a sokból egy, ami valamiért jobban megfog, vagy valamiért jobban érdekel, és kicsit előtérbe kerül a többivel szemben. Ha úton vagyok, akkor szeretek szép, tartós, keménykötéses könyvet vinni, gondolva arra is, hogy ha a végén járok, vagy mást vigyek, vagy mást is. (Jártam már úgy, hogy hazafelé vennem kellett egy könyvet, mert rosszul számoltam, és kiolvastam, ami nálam volt. Kizárt dolog, hogy 40-50 percet tömegközlekedjek könyv nélkül!)
De most olyan helyzetbe kerültem, hogy mindkét könyv, amit olvastam, egyformán érdekelt. Ennek folyománya az lett, hogy sokszor inkább nem is olvastam, hanem nagy duzzogva filmet néztem esténként, mert nem tudtam dönteni. Az meg mégsem járja, hogy fejezetenként váltogassam, vagy végig azon agyaljak, amíg Tamás tábornagyot olvasom, hogy vajon mit csinál Lou és Will, vagy fordítva…

Na, mindegy, megoldottam :)

Nehéz a dolgom azért is, mert rájöttem, hogy az olyan könyveknél, amelyek ezernyi érzést és gondolatot indítottak el bennem (majdnem mind ilyen egyébként, csak mind máshogy, másért, másképp), olvasás közben végig kavarog bennem sokminden, amit majd jól leírok értékelésnek, ha végeztem. Aztán… amikor a könyv végére érek, nem maradnak szavak, elpárolog minden képzelt fogalmazói készségem, és csak nézem a villogó kurzort. Aztán megvonom a vállam, és megyek, olvasok valami mást.

És ez a könyv, a Mielőtt megismertelek ráadásul még egy “olvasói válságból” is sikeresen kirángatott. Az alapsztori ismert: adott Will, aki egy buta baleset miatt lebénult, úgy kb. nyaktól lefelé csak 1-2 ujját tudja mozgatni. Adott Louisa, vagyis Lou, egy elvarázsolt, fura lány, akit felvesznek ápolónak Will mellé. A szülők titkolt célja persze az, hogy Lou lebeszélje Willt a tervéről, miszerint fél év múlva véget vet az életének. Vajon sikerül neki? A fél év alatt megváltoztatják egymás életét, főleg a lány esik át hatalmas változásokon, mert lássuk be, Will állapotában nem sok értelme van reménykedni bármiben is.

Jojo Moyes

Hogy jól döntött-e a férfi? Ez a kérdés megosztó. Szerintem igen.

2016-ban film is készült a történetből, amit már én is nagyon vártam (feltett szándékom volt a filmet előbb megnézni, és utána a könyvet elolvasni – ez sajnos nem jött össze). Azt kell mondanom, hogy szerintem nagyon jó lett a film is, bár persze kevésbé részletes, mint a könyv. Majdnem ki merem mondani, hogy jobban tetszett, mint a könyv. Majdnem. De inkább azt mondom, hogy épp annyira.

Aztán itt volt ennek a könyvnek a folytatása is, a Miután elvesztettelek. (Egyébként rendszeresen keverem a címüket magyarul, mindig végig kell gondolnom, mit is jelent a cím, hogy rájöjjek, miről van szó. Az eredeti cím számomra kifejezőbb: Me Before You, és After You. Bár aláírom, még egész jók lettek a magyar címek.)
Sok rosszat hallottam róla, és hogy felesleges bőrlehúzás, nem mond semmit. Nem tudom, én egy igazán jó könyv(sorozat) után mindig úgy érzem, hogy ezt még olvasnám. Tudni akarom, mi lett a szereplőkkel! Már azokkal, akik életben maradtak.
Most megtudhattam! Nem volt rossz ez, sőt, egy kellemes, mindenféle kérdéseket feltevő történet, amit nagyon élveztem. Természetesen gyengébb, mint a Mielőtt megismertelek, de csak azért, mert az annyira egy verhetetlen témával rukkol elő, és nagy részben – Will döntésével – le is zárja azt, hogy nagyon nehéz, sőt, lehetetlenméltó folytatást írni. De azért én merem azt mondani, hogy ez a folytatás mégis méltó lett. Jobban megismerjük (sőt, még meg is szeretjük) Will családját, és még egy nem várt szereplő is felbukkan, aki rendszeresen szolgáltatja a bonyodalmakat. Vele, velük teljes ez a történet. Ez nem arról szól már, hogy egy nagyon aktív életet élő, intelligens, de lebénult férfi életének van-e értelme, van-e joga, hogy úgy döntsön, eldobja azt magától (természetesen van, ahogy bárkinek, nem kell ehhez kvadriplégiásnak lenni – szerintem), hanem a továbblépésről.

A könyveket az alábbi borítókra kattinva megtalálod: