Tullio Avoledo - Az ég gyökerei

Mondhatjuk-e, hogy a tetteink minket határoznak meg, hogy amit teszünk, azt mi akartuk így? Mondhatjuk-e, hogy van szabad akarat, vagy mindenki egy bizonyos ösvényen jár, amit kijelöltek neki születésekor? Vajon van ráhatásunk, hogy mivé válunk és mondhatunk-e bűnösnek valakit, ha mindezekre „nem” a válasz? Létezik a bűn, vagy csak a sátán késztet bennünket a rossz tetteinkre? Vallástól, világszemlélettől függetlenül ezen kérdések valamelyike megfogalmazódott már azt hiszem mindünkben legbelül, hiszen ha tudnánk a választ biztosan, akkor sok mindent képesek lennénk újra értelmezni, másként látni.

John Daniels atya a Vatikán katakombáiban a kereszténység egyik utolsó papjaként éli mindennapjait a Szent Inkvizíció képviselőjeként. Fontos megemlítenem, hogy ez a szó jelen állás szerint messze van a boszorkányégetéstől, keresztes háborúktól. Főhősünk élete biztonságos, és kényelmes, már ha létezik ilyen egy nyirkos-hideg katakombában. Egy nap azonban a Szent Inkvizíció ismét előtérbe kerül. Albani bíboros magához hívatja főhősünket és svájci gárdisták kíséretében Ravennától északra küldi egy rejtélyes egyházi személy felkutatására. Daniels atya története nagyjából itt kezdődik el. A gárdisták, akik korábban életük árán is védték a Vatikánt, és az egyházi személyeket nem többek mára, mint katonákból, fosztogatókból verbuválódott zsoldosok, ráadásul alig van köztük olasz származású. Főhősünk is hamar rájön, hogy egy rózsafüzér és pár miatyánk nem fogja megmenteni az odakint lévő sugárzó és erősen mutálódott világban.

Gyakran követhetjük az atya belső elmélkedéseit, melyek folyamatos lelki vívódást, kétkedést és újabb megerősítést mutatnak arra, hogy már ő maga sem tudja: „Van-e Isten?” Vagy netán őt is megölték a világ számos pontjára ledobott atomtöltetek? A regény egy gyakran hátborzongató, olaszosan kegyetlen, szókimondó és brutális formát ölt az Aurélia állomás után. Már mindenki, többek közt főhősünk számára is világos, hogy nem maradt semmi, ami az emberiség bűnéért vezekelhetne, és azok, akik túlélték, csupán a napjaikat számolják idelent. A helyszínek a Metró univerzumhoz képest rendkívül változatosak, alig-alig vagyunk a föld alatt, az utazás többnyire városból-városba tart, bár inkább erődnek kellene neveznem ezeket a pár lelkes településeket. Az író által elénk tárt iszonyat, és borzalmak gyakran kívánnak egy kis olvasásszünetet, amíg az agyunk végigkattogja, majd elfogadja, hogy mit is láttunk az előbb. Daniels atya szemein és gondolatain át tökéletesen árnyalt képet kapunk mindenről, hiszen ki lenne alkalmasabb objektív ítélethozatalra, mint egy saját hitében is megingott pap, aki ennek ellenére szent küldetésben jár el?

Tullio Avoledo műve teljesen hűen tükrözi a politika és vallás olaszországi reménytelen harcát, szövetségét. Még az együttműködő szereplők sem értenek egyet szinte semmiben a túlélésen kívül, de egy bizonyos pont után ez is annyira háttérbe szorul, hogy már csak a puszta állati én marad meg személyiségükből. A vallási fanatista Gottschalk figurája elképesztően erősre sikeredett. Az olvasó egy percre sem fogja tudni eldönteni, hogy színtiszta gonoszságot, szadizmust lát, avagy gyűlöletének tárgya csupán egy beteg, őrült ember, tettei pedig nem is a sajátjai. Amit rajta keresztül elénk tár Avoledo mégis gyomorforgató, nehezen emészthető és még báránylelkű olvasók zsebében is kinyílik majd a bicska pár oldal után. Amit Gottschalk művel Isten nevében, egészen egyszerűen szürreális, elmebeteg. Egyszemélyes, régimódi keresztes hadjárata egész Olaszországon átível, és bárhol jár, utána csak fájdalom és sikolyok maradnak.



A könyv egyik legnagyobb rejtélye Alessia, a fiatal lány, aki időről-időre szinte kísérti Daniels atyát, de ugyanakkor segíti és végigvezeti saját útján, ami inkább hasonlít egy kálváriához. Az ő karaktere a számomra legérdekesebb. A történet vége felé van egy fejezet, ami teljesen kizökkent mindenből. Ennek értelmezésébe azonban nem megyek bele, mert nem szeretnék senkit sem befolyásolni saját megítélése kialakításában. Nem akarom, hogy a későbbi olvasók egy meglévő teória alapján vonjanak le konklúziót: az olvasás tapasztalat, élmény alapján működik a legjobban, így mindenki másképp fogja látni. Nem merném állítani, hogy éppen nekem van igazam.

Bár a könyv Dmitry Glukhovsky Metró univerzumának berkein belül jelent meg, ez érződik rajta a legkevésbé. Gyakran támadt az az érzésem, hogy Tullio Avoledo csupán a végső háborút használta fel ebből a zseniális miliőből, mert másra nem is volt szüksége saját műve megalkotásához. Teljesen egyedi, semmihez sem hasonlítható élményt nyújt, a szereplők között nem találni egyetlen sablon karaktert sem. Mindegyikük annyira egyedi, tökéletlen, hogy talán hősökről is felesleges beszélni, még ha hőstettek azért akadnak itt. A mű hangulata magával ragad és nem ereszt az utolsó oldalig, ahol aztán majd megállunk, és újra végiggondoljuk az egészet. Képes az ember megölni mindent, ami az életét adja? Igen, de önmagát még a koporsójában sem lesz képes soha. Az emberek emberek maradnak, mindennel együtt, ami jó bennünk, de a démonokkal sem tudunk megküzdeni soha. Az, hogy ki milyen módon tudja le ezeket a belső harcokat, már teljes mértékben rajtunk, gondolkodó, értelmes lényeken múlik. A folytonos keresés, vágyódás a válaszok után mind-mind bennünk van, a mi választásunk, hogyan érjük el azokat. A legfontosabb mégis az, hogy azzal a kevés válasszal, amit az ember eddig megszerzett, mihez kezd.

Jöjjön hát a Végitélet…

Tullio Avoledo – Az Ég Gyökerei című művével - egy nem mindennapi darabbal gazdagítja a Metró univerzumot. Kilép belőle, túlszárnyalja, talán már bele sem kellene sorolni. Számomra egy örök élmény marad ez a könyv. Amikor belekezdtem, a Glukhovsky féle Metró világára számítottam, de kezdeti csalódottságom hamar lelkesedésbe, kíváncsiságba csapott át. Mohón faltam az oldalakat, és azóta is újra meg újra előveszem ezt a könyvet. Bárkinek meleg szívvel merem ajánlani, az igen erőteljes olasz stílus ellenére is (bár sokakat ez inkább vonzani fog). Egy olyan művel állunk szemben, aminek ott a helye minden könyvespolcon.

Értékelésem a könyvről: 10/10

A könyvet az alábbi oldalon megtalálod, kattintás a fedőlapra!

























Képek:
f-wonderland.blogspot.com;
www.pinterest.com
www.angelsdemonsrome.com