"...a Nyugat számára a fal praktikus volt, minden probléma odaát van be és elzárva."
"...mindent makacsul tovább árusítottak akkor is, ha nem vette senki."
"A jóisten is kommunista."

NDK, NSZK: mond még valamit ez a két mozaik szó valakinek?
Egy ostoba korban - nem is olyan régen - így hívták Németország két részét. Két szemben álló ideológia, határok határokon belül, a Brandenburgi kapunál állig felfegyverzett őrség, lőparancs. Volt egy szovjet blokk, volt egy szabad világ, ó, és igen: a Fal. Így, nagy F-fel.

A Fal leomlása után bő negyedévszázaddal később két német ember - akik a gyerekkorukat közel egy időben a két részre szakított ország egyik és másik oldalán éltek -, úgy döntött, hogy összehasonlítják a gyerekkorukat. Mind a ketten azonos szisztéma szerint haladnak: emlékeik körbeölelik legszűkebb környezetüket (gyerekszoba, nappali, konyha, fürdőszoba, kert), majd tágabb lakóhelyüket (utak, iskola, játszóterek), valamint egyéb fontos eseményeket citálnak a lapokra (másoknál, autóban, szünidők, senki földje).

Lássuk, mire emlékszik David Wagner, aki Nyugat-Németországban, az az NSZK-ban (Német Szövetségi Köztársaság) töltötte eszmélése éveit.
Donald kacsát olvasott, kedvenc könyvsorozata az úgynevezett Vidám Zsebkönyvek voltak, azonban az infláció miatt már csak jelentős alkalmakra kaphatta meg, ellentétben a korábban vásárlásokkor lazán kosárba dobott kötetekkel.
A háztartás korszerű gépekkel került felszerelésre, mosogatógép, ceran főzőlap, mindenféle konyhai munkára szolgáló robotgépek tették könnyebbé a munkát és az életet. Ha valami elromlott, vettek másikat.
Az autóhelyzet egyenlő volt a család helyzetével. Mind a két szülő rendelkezett autóval, nagy teljesítményűekkel, amelyeket gyakran lecseréltek. Egyáltalán, NSZK-ban az autó a kultúra fétise volt.
A Lego és több szobányi korszerű játék járt az ideszületett középosztálybeli gyerekeknek.
Ebben az országban kuriózumnak számított az NDK-s ember, és maga a műszaki zár is, ami a két országrészt elválasztotta egymástól.
A szólásszabadság természetes volt.
Egy párhuzamos univerzumban éltek, számukra a szocializmus a gonosz birodalmát jelentette, a benne uralkodó ideológiát és embereket pedig történelmi félhalottaknak tekintették.

Mi történt eközben az NDK-ban (Német Demokratikus Köztársaság) Jochen Schmidt-tel??
Hogy a Stasi mindent és mindenkit lehallgat: alap volt.
Hogy a gyerekek úttörőnyakkendőjét büntetésből el lehetett venni, az is.
Hogy nyugati rokonoktól szabad volt csomagot kapni - akik az erre fordított összeget leírhatták az adójukból (?!) - az is egyértelmű tény volt, amelyről minden gyerek tudott. Hogy ebből a csomagból a hatósági ellenőrzéskor mindig kivettek valamit, fel sem illett háborodni érte: persze, hogy mindig hiányos csomagot vehettek kézhez.
A világuk ketté volt osztva "itteni" és "ottani" dolgokra. A nyugati tárgyak csomagolása is értéket jelentett: az üres A Fal nyugat-német oldala hasonló rajzokkal volt tele

kólás doboz, sörös doboz komoly cserealapot jelenthetett fiatal gyerekeknél, de a szülők is szívesen gyűjtötték a szekrénysor tetején ezeket a kiürült dobozokat. Ne viccelj, státusszimbólumnak számított, fel  lehetett vágni az ismerősök előtt, hogy 1) nekik nyugati rokonuk van, 2) ők már ittak Coca-colát... Annak is megvolt a sorrendje a családban, hogy a csomagban kapott ananászkonzervnek mikor, melyik gyerek ihatta ki - áhítattal! - a darabos részek kiürülése után megmaradt levet.
Játékok itt is voltak, vasút, vagy fémépítőjáték volt a legáltalánosabb.
A konyha és a háztartás itt is fel volt szerelve gépekkel, de új gép vásárlására vagy nem mindig futotta, vagy nem volt éppen készleten a boltokban. Alkatrész-utánpótlás pedig még gyötrelmesebb volt, így mindenki, mindig tákolt: Wartburg kormányváltóját eltörés esetén kiválóan pótolta egy golyóstollhüvely, de ha nem működött a kazettás magnó Play gombja, azt is  meg lehetett oldani egy radírgumi és befőttes gumi kombóval.
Egyáltalán: hiánygazdaság volt.
Mindenki mindent mindig akkor vett, amikor kapható volt.
Ha valaki éppen nem járt arra, nem tudott róla, hogy ez vagy az érkezett a boltba: így járt.
Egyáltalán: az egész ország engedelmességre volt nevelve.
Lázadni? Megkérdőjelezni valamit? Ártalmas volt az egészségre.

Két külön világ, amely néhány dologban csak hasonlított egymásra: mind a ketten paranoiásan féltek egy lehetséges atomtámadástól, vagy a harmadik világháború kitörésétől. És még egy: ugyanúgy, ahogy az szinte minden német sajátja, nekik is állandó lelkiismeret furdalásuk volt a második világháborúban történtek miatt.

Hm.. azt hiszed, mindent tudsz, mert elolvastad ezt a könyvajánlót? Én csak kiszedtem neked a könyvből pár tényt, de a mű savát-borsát ne is várd tőlem. Lehetetlen idecitálni a kötet hangulatváltásait, jelzőit, és mindazokat az emlékeket, amelyeket ez a két derék német eléd tár ebben a vaskos kiadványban.

Én megszerezném a helyedben ezt a könyvet.
Na, csak szóltam.

A kötetet a Kossuth Kiadócsoporthoz tartozó Noran Libro Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre, amelyet ez úton is köszönünk.

Most a tiéd lehet ez a könyv INGYEN! Kattints a lenti képre.

A személyeket ábrázoló kép a szerzőkről készült, forrása itt.
A berlini falról készült kép forrása itt.